Bordásfalat és “Gerincmester gyógypadot” Otthoni edzőtermébe! Mozdulj, hogy gyógyulj!

2009. október 23. péntek Királyhegyi Sport Szóljon hozzá elsőként!

GYÓGYTORNA GYAKORLATOK
CSONTRITKULÁS SORÁN KIALAKULT
CSÍPŐTÁJI TÖRÉSEKNÉL

Szerkesztô:

Dr. Bors Katalin

A gyakorlatokat összeállította: A Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórháza

Gyógytornászai:

Nagyné Zeller Zsuzsa
Piszton Hajnalka
Maróthi Józsefné

A gyakorlatokat lektorálta: Dr. Kupa Mihályné

Grafikus: Koleszár Erzsébet

A kiadvány megjelenését az MSD Kft. tette lehetővé a betegek szolgálatában.

A szponzor nem vállal felelősséget a füzetben közölt információk felhasználásából eredő hibákért és következményekért.

Töltse le a gyakorlatokat tartalmazó füzetet! Itt! Kattintson a szövegre!

MOZDULJ, HOGY GYÓGYULJ!

Ha Ön úgy érzi, hogy mindennapi élettevékenysége jelentősen beszűkült, törései és/vagy előrehaladott

csontritkulása miatt a kedvenc időtöltéseiről le kell mondania, kialakult nehézkesjárása következtében

nem tudja meglátogatni unokáit, gyerekeit, elmaradnak a meghitt beszélgetések barátitársaságával,

a háztartásban adódó tennivalókat nem vagy alig tudja ellátni – akkor Önnek segítségre van szüksége.

Segíteni csak annak lehet, aki ezt személyesen igényli. Megvan az alapja annak, hogyegy hozzáértô csapat

Önnel együtt felépítse vagy megpróbálja felépíteni azokat a lehetőségeket – járásban, önellátásban,
ezáltal szűkebb és tágabb kapcsolatai helyreállításában –, melyeket Ön elvesztett.

Ezt az összetett helyreállító tevékenységet az orvosi szaknyelv rehabilitációnak nevezi.

Úgy képzelje el mindezt, mint amikor egy Forma–1-es autóversenyen a versenyzősegítséget kérve

begurul a hangárba. A pilóta jelzi a problémákat, aktívan részt vesz a folyamatokban,az edző a mérnökök,

a technikusok, a szerelők összehangolt munkával a lehetô legrövidebb idő alatt ismét üzemképessé teszik a járgányt.

Tanulmányozza gondosan ezeket a füzeteket, és reméljük, hasznos ismereteket meríthet belőlük,
melyek életminőségét is pozitívan befolyásolják.

MOZDULJ, HOGY GYÓGYULJ!

Változik-e a csont mennyisége?

A csont is élő, növekvő szövet. Az élet során állandóan megújul; egy egészséges felnőtt, fiatal ember

csontszövetének évente kb. 10%-a cserélődik ki. Az élet korai szakaszában nagyobb mennyiségű csont

képződik, mint amennyi lebomlik. A csúcscsonttömeget 25-30 éves korunkra érjük el, tehát a csont

ekkorra éri el legnagyobb sűrűségét és erejét. Ezután bomlása gyorsabb, mint az újcsont képződése,

és ez a csontsűrűség csökkenéséhez vezet. 35 éves korunktól mindannyian évente csonttömegünk

1-2%-át elveszítjük. A menopauzában (kezdete általában 45-50 év között) a nőkcsontvesztéséneküteme megnő.

Ennek oka a női nemi hormon, az ösztrogén szintjének csökkenése. Ha túlságosan nagy mértékű a csontvesztés üteme,

a csont törékennyé válik, és könnyebben eltörik.

Mi az osteoporosis?

Az osteoporosis (csontritkulás) olyan betegség, amely a csontok fokozott törékenységéhez vezet.

Ha nem előzzük meg, illetve nem kezeljük, sokszor észrevétlenül, tehát fájdalom nélkül vezethet el a csonttöréshez.

A törések tipikus helyei: a csukló, a gerinc, a felkar és a csípő. A csuklótörést a legtöbben hétköznapi eseményként fogják fel,

pedig ha a csukló és ezáltal a kéz funkciói csökkennek, az ehhez kapcsolódó mindennapi élettevékenység,

az öltözködéstől az írásig, olvasásig beszűkűl. Ezt felismerve, a traumatológusok ma már gyakrabban alkalmaznak

e töréstípusnál is műtéti eljárásokat. A gerinc úgy épül fel a csigolyákból, ahogy a gyerek az építőkockákat rakja egymásfölé.

A csigolyák törése csökkent testmagassághoz és görnyedt testtartáshoz vezet. A változó korban lévő nő és az idős

férfi sokszor egyéb „reumás” betegséggel magyarázza heves, legtöbbször háti fájdalmait, mely lassan, hetek alatt szűnik.

A beteg nem fordul orvoshoz, nem készül el a diagnózist alátámasztó röntgen, így nem derülhet ki az sem,

hogy a tünetek mögött esetleg csontritkulásos csigolya-összezökkenés (kompresszió) áll.

A felkar-és a csípőtörés, a csont szerkezetének megfelelôen, idôsebb korban válik gyakoribbá.

Az utóbbi a mozgékonyság csökkenéséhez és így a személyes függetlenség elvesztéséhez vezethet.

A csípőtörés sebészi korrekciójakor esetlegesen fellépő komplikációk akár halálhoz is vezethetnek,

de a túlélők 50%-a a hátralévô élete folyamán valamilyen fokú segítségre szorul. A vállmozgatások

beszűkülése pedig (rendszerint a domináns oldalon; jobbkezeseknél a jobb oldalon, balkezeseknél a bal oldalon) a

fésülködéstől a főzésig, vagy akár a ruhateregetésig megkeseríti a mindennapokat.

Mekkora a kockázat?

A csontritkulást néma járványnak is szokták nevezni; ugyanakkor következményei az egyén és a társadalom számára egyáltalán nem észrevehetetlenek!

Hazánkban 900 ezerre–1 millióra tehető az osteoporosisos betegek száma. Ez egybevág az összehasonlító nemzetközi adatokkal,

melyek szerint a lakosság 10%-a érintett. A csuklótáji törések száma 25-28 ezer évente, a csigolyatöréseké 30-40 ezerre becsülhető,

8-10 ezer a felkartörések száma, míg a legsúlyosabb következményekkel járó csípőtáji törések száma 16 ezerre tehető.

A nemzetközi trendeknek megfelelôen az utóbbi tíz évben a csontritkulás számlájára írható törések száma itthon is megduplázódott.

Akinek volt már kis traumára bekövetkezô törése, annak – ha nem kezeli csontritkulását – a következő törés bekövetkeztére

jelentősen nagyobb esélye van. Így például egy csuklótáji törés után csaknem kétszeres a kockázata egy majdani csípőtáji törés kialakulásának,

az első porotikus csigolyatörés után a következő valószínűsége tízszer nagyobb, és több mint kétszeres ez esetben a csípőtáji törés kockázata is.

Csak öröklődés?

Sok olyan betegséget ismer az orvostudomány, amelyben az öröklőésnek nagy szerepe van. Ilyen a csontritkulás is. A genetika 60-80%-ban

határozza meg e betegség kialakulását, a hajlamot mutatja, ha a családban volt már csontritkulás, -törés.

A csúcscsonttömeg nagysága befolyásolhatja a betegség lefolyását. Helyes táplálkozással és életmóddal (testedzés) érhetjük el a lehető

legnagyobb csonttömeg kialakulását. Ismerünk ún. kockázati tényezôket, melyeknek megléte növeli a betegség kialakulásának esélyét.

Ezek között vannak olyanok, amelyek betegségbôl adódnak (pl. pajzsmirigy-, mellékpajzsmirigy-túlműködés, emésztési, felszívódási

zavarok, krónikus májbetegségek, máj-, illetve veseátültetés utáni állapotok, időbeli zavarok a menstruáció indulásával/elmaradásával, vesekő,

sokízületi gyulladás), és vannak olyanok, amelyek a helytelen életmódból következnek

(túlzott alkoholfogyasztás, erős, éveken át tartó dohányzás).

Kockázati tényezőt jelenthet bizonyos gyógyszerek szedése (pl. szteroidok, véralvadásgátlók), egyes nőgyógyászati műtétek a változókor előtt

(pl. petefészek-eltávolítás), alacsony testtömeg. Idôs korban a mozgásbeszukulés, a védekező mechanizmusok károsodása

(pl. látás-, hallásromlás), a szédülés tovább növeli az osteoporosison belül a csonttörés kockázatát.

Tehetünk magunk is valamit?

Természetesen igen! A fent leírtakból világosan kitűnik, hogy a csúcscsonttömeg felépítésében és megtartásában az egészséges életmódnak döntő jelentôsége van.

Ha a táplálkozással kapcsolatos teendôinket egy mondattal akarjuk kifejezni, azt mondhatjuk: „Legyen kiegyensúlyozott az étrendünk!”

Gondoskodjunk a megfelelő kalciumbevitelrôl (tej, joghurt, sajt, túró, brokkoli, szárazbab, sárgarépa, halak, mandula, gyümölcsök,

különösen a füge stb.), ne fogyasszunk zsíros ételeket, ügyeljünk a mérsékelt fehérje-, só- és cukorbevitelre, együnk több, lehetôleg teljes kiőrlésű

lisztből készült kenyeret, fôtt tésztát, rizst, bôven zöldségféléket, gyümölcsöt. Ezek a táplálkozási tanácsok minden életkorban, a betegségtől

függetlenül is érvényesek. Néhány ember laktózintoleranciában szenved, ami azt jelenti, hogy nem tudnak tejet emészteni, mert hiányzik egy

enzim, amely a tejcukrot lebontja. Az elegendő Ca-bevitel azonban, akár táplálékként, akár kiegészítőként jut be, elengedhetetlen a megfelelő

csonttömeg fenntartáshoz. Ha már diagnosztizálták az osteoporosist, vagy előrehaladott életkorban vagyunk, ajánlatos e témakörben kikérni

orvosunk, dietetikusunk tanácsát (Ca-pótlás).

Mozogjunk minél többet!

A séta és a kocogás a szabadban nemcsak a mozgásterápia elengedhetelen része, hanem biztosítja azt is, hogy szervezetünk hozzájusson a

nélkülözhetetlen D-vitaminhoz, amely fontos szerepet játszik a kalciumfelszívódásban, ezáltal a csontok egészségében. A D-vitamin és a Ca

kapcsolata olyan, mint a csukott ajtóé és a kulcsé. A D-vitamin a kulcs, amely kinyitja az ajtót, és engedi, hogy a Ca felszívódjon a bélből a

vérrendszerbe. A D-vitamin a bôrben napfény hatására szintetizálódik. Általában minden ember képes arra, hogy természetes úton elég

D-vitamint szintetizáljon; a vizsgálatok azt mutatják, hogy a D-vitamin-produkció azokban az idôs emberekben csökkent, akik egész télen a

lakásukban tartózkodnak. Náluk legalább 400 IU/napot kell bevinni, de max. 800 IU/napot, télen a napi D-vitamin-bevitelt 800-1000 IU-ra

célszerű növelni. Jól beváltak a terápiában az aktivált D-vitamin-származékok is, ezek mellé a készítmények mellé kalciumot tilos szedni, és az

orvos laborkontroll (vér, vizelet)-utasításait pontosan be kell tartani. Ma az osteoporosisban a megfelelő Ca-és D-vitamin-terápiát

bázisterápiaként is szokták emlegetni.

Idôs korban, amikor már nehezünkre esik a mozgás, akkor is célul kell kitűznünk magunk elé, hogy hetente legalább 3-4 alkalommal 20 percet tartózkodjunk szabad levegőn. A gyógytorna általános szempontja, hogy teherviselő és súlyzós edzőgyakorlatok egyaránt szerepeljenek

programunkban. Teherviselő testgyakorláskor testünk súlya mozog a nehézkedési erő ellenében (séta, tánc, kosárlabda stb.), súlyzós edzés

során úgy végzünk meghatározott gyakorlatokat, hogy súlyzókat tartunk a kezünkben, és a lábunkra is azok vannak erősítve.

Míg fiatal korban a gerinc megengedhetô maximális tengelyirányú terhelése a cél, addig a csontritkulás fennállásakor a terhelés nagyságát már

csökkenteni kell, de szempontjai azonosak (pl. kocogás helyett séta, súlyzós edzés során a fájdalom mindenképpeni kerülése, rendszeres,

kellemes testedzés a cél). Gyakorlataink összehasonlításakor érdemes tanulmányozni az e célból készült gyógytornafüzeteket

(Mozdulj!, Nem elég!, Sose késô!), illetve kérjük ki orvosunk, gyógytornászunk tanácsait.

Ha bármilyen, csontritkulás okozta törést elszenvedtünk, akkor akár utókezelésre, akár rehabilitációra szorulunk, kezdetben mindenképpen

szakembernek kell irányítania gyógytornánkat. Aztán a gyakorlatokat állapotunknak megfelelően egyedül vagy családtaggal, betegklubban vagy társasággal

tovább kell
folytatnunk. Ehhez adnak segítséget a „MOZDULJ, HOGY GYÓGYULJ!” gyógytornafüzetek,

melyek a
leggyakoribb csontritkulásos törések tornaprogramjait tartalmazzák.

Hogyan állapítják meg, hogy csontritkulásom van?

Ha a fentebb felsorolt kockázati tényezôk alapján kezelôorvosunkban vagy bennünk

felmerül a gyanú,
hogy csontritkulásunk lehet, egy háromlépcsôs diagnosztikus úton kell végighaladnunk.

Ettôl nem kell
félnünk, mert a vizsgálatok nem idôigényesek, és egy egyszeru laborvizsgálaton kívül

(vér, vizelet) fájdalmat
sem okoznak. A diagnosztika elsô lépcsôjében azt kell eldönteni, hogy valóban

jelentôsen
csökkent-e a csont ásványianyag-tartalma. Az ásványi csonttömeget denzitometriával

mérik – ez egy
fájdalommentes vizsgálat, és még ha több ponton végzik is a mérést (gerinc,

csípôtájék, alkar), akkor
sem vesz 20 percnél többet igénybe. Jó néhány diagnosztikus laboratóriumban már a

csont szerkezeti
és minôségi megítélését lehetôvé tevô ultrahangos készülék is rendelkezésre áll.

Amennyiben a csont
ásványianyag-tartalma az Egészségügyi Világszervezet által megadott határértéket

eléri, illetve meghaladja,
csak akkor mondható ki a csontritkulás diagnózisa, ha elvégezték az ún.

csontanyagcsere-alaplabor-
vizsgálatot (vér, vizelet), hogy más csontbetegségek lehetôségét kizárják

(csontlágyulás, mellékpajzsmirigy-
betegség stb.). Végül a kórelôzmény, a gondos orvosi vizsgálat és esetleg további

speciális
laboratóriumi vizsgálatok segítségével ki lehet zárni vagy meg lehet erôsíteni annak

gyanúját, hogy a
páciens csonttömegcsökkenése egy másik alapbetegség egyik tünete.

MOZDULJ, HOGY GYÓGYULJ!

Dr. Bors Katalin

A FÜZETBEN TALÁLHATÓ,
TÖRÉS UTÁNI TORNAGYAKORLATOKBÓL
GYÓGYTORNÁSZA VÁLASSZA KI
AZ ÖNNEK MEGFELELÔEKET,
ÉS GYAKOROLTASSA BE ÖNNEL.
EZUTÁN MÁR DOLGOZHAT EGYEDÜL IS,
DE NE FELEDKEZZEN MEG
A RENDSZERES KONTROLLRÓL!

GYÓGYTORNA GYAKORLATOK
CSONTRITKULÁS SORÁN KIALAKULT
CSÍPÔTÁJI TÖRÉSEKNÉL

Készítette:

Maróthi Józsefné

gyógytornász, ergotherapeuta

CSIPÔTÁJI TÖRÖTTEK TORNAKEZELÉSE

A tornakezelés célja:

A mielôbbi mobilizálás, mellyel egy sor szövôdmény elôzhetô meg: tüdôgyulladás,
felfekvés, trombózis. A korai mozgatással az izmok sorvadása is megelôzhetô.
Cél: a baleset elôtti mozgáskészség helyreállítása.

AZ ALSÓ VÉGTAG OPTIMÁLIS HELYZETÉRÔL

I. A helyes fekvés:
1. Hanyatt fekvés:
TILOS:

– a lábakat keresztezni
– térd alá párnát tenni
– térdét oldalra felhúzni
– túl puha ágyon feküdni
TILOS:

2. Egészséges oldalon fekvés:
– felül lévô végtagot vízszintesen
alátámasztás
nélkül hagyni (tegyen
párnát a lábai közé)

– operált végtagot a másik
elé, vagy mögé tenni

– 5–

3. Helyes ülés:
Feltételei:

• a csipô a térd magasságában, vagy felette legyen
• a talpak kényelmesen pihenjenek a földön
• a láb dagadása esetén célszerubb egy másik székre feltenni a lábat
4. Helytelen ülésmódok:
– 6–

5. Helyes felállás, leülés:
Elsôdleges szempont, hogy a segédeszközt egy mozdulattal elérje.
Támaszkodjon a szék karfájára,
operált lábát kicsit elôre téve álljon fel,
támaszkodjon a keretre

Leülésnél fordítsa meg a módszert. Ne hajoljon elôre!

– 7–

II. Légzôtorna:
Azoknál a betegeknél, akik a nap nagy részét ágyban töltik, létfontosságú
a légzôtorna.

A beteg hanyatt fekszik, helyes lábtartással.

1. Belégzés: levegôt orron át beszívjuk,
karjainkat széttárjuk.
Kilégzés: levegôt szájon át kifújjuk.
Karjainkat kersztezzük a mellkas elôtt.

2. Két kéz tarkón, könyököket széttárva az ágy felé feszíti – ez a belégzés.
Könyökeit egymás felé közelíti – ez a kilégzés.
Ezeket a gyakorlatokat naponta 2 alkalommal, 5-10 percig folytassa, nem forszírozva,
hanem saját légzési ritmusában.

FONTOS:
A VÉGTAG TERHELHETÔSÉGÉT MINDIG AZ OPERÁLÓ ORVOS HATÁROZZA
MEG! MINDEN GYAKORLATOT ELÔSZÖR GYÓGYTORNÁSZ FELÜGYELETE
MELLETT VÉGEZZEN!

– 8–

III. A következô gyakorlatokat a combnyaktáji törések valamennyi
formájánál alkalmazzuk:
A) Tehermentesített helyzet:
Háton fekvésben: ügyelni kell a helyes lábtartásra!
(A láb középállásban, ne dôljön kifelé, befelé!)

1. Nyújtózkodás lábakkal, karokkal ellenkezô irányba, lazítás.
2. Boka erôteljes lefeszítése és felhúzása.
3. Mindkét térd erôteljes leszorítása és lazítása.
4. Térd alatt kispárna (csak a torna idejére) térdnyújtás, sarokemelés.
– 9–

5. Operált lábat talpra húzni (térd ne dôljön oldalra), és vissza. Majd a másik lábat

is.
6. Ép láb talpon, operált lábat oldalra csúsztatni (láb ne forduljon kifelé!),
majd visszahúzni középállásba.
7. Ép láb talpon, medenceemelés, farizom összeszorítása, lazítás.
8. Operált oldali lábat hashoz húzni (nem erôltetni), és vissza letenni talpra.
9. Ép láb nyújtva, emelve, megtartva – lájbfej felhúzása, lefeszítése. Lazítás.
– 10 –

Gyakorlatok hason fekve:
(CSAK AZ A BETEG VÉGEZZE EZEKET A GYAKORLATOKAT, AKINEK
AZ OSTEOPOROZISOS ÁLLAPOTA MEGENGEDI A HASON FEKVÉST!)

10. Farizmokat erôsen megfeszíteni – lazítani.
11. Mindkét lábat térdben behajlítani – nyújtani.
12. Ép lábat oldalra helyezve operált lábat távolítani, visszahúzni,
de csak középhelyzetig!
13. Mindkét lábat váltva, nyújtott térddel megemelni, vissza letenni.
MUTÉT UTÁN NÉHÁNY HÉTIG OLDALT FEKVÔ HELYZETBEN
NE TORNÁZZUNK.

– 11 –

Gyakorlatok ülô helyzetben: megfelelô magasságú széken

14. Lábak sarokra, lábujjra állítása. 15. Térdek nyújtása felváltva.
16. Nyújtott térddel lábfej felhúzása, lefeszítése. Váltott lábbal.
– 12 –

17. Felállás-leülés gyakorlása. Operált láb talpa érinti a földet,
de súly ne legyen rajta.
HA A LÁB MÉG NEM TERHELHETÔ, AKKOR IS FONTOS A JÁRÁS
GYAKORLÁSA, LÁBSÚLYTERHELÉSSEL IMITÁLT JÁRÁSSAL:

Járás menete a következô:

1. járókeret, vagy késôbb 2 mankó.
2. sérült láb (talp a földön, de nincs rajta súly) tenyértámasszal.
3. ép láb.
Ügyeljünk a megfelelô lépéstávolságra!

KONTROLLVIZSGÁLAT SORÁN MINDIG AZ ORVOS DÖNTI EL A LÁB
TERHELHETÔSÉGÉNEK MÉRTÉKÉT. HA ENGEDÉLYEZI A RÉSZTERHELÉST,
A GYAKORLATSOROK A KÖVETKEZÔKKEL BÔVÜLNEK KI:

– 13 –

B) Részterhelés esetén

Háton fekve:
1. Operált lábat talpra húzni, levegôbe nyújtani, vissza talpra tenni és

kicsúsztatni.
2. Két láb talpon, óvatosan medenceemelés és vissza.
Oldalt fekve:
3. Két láb közé tegyünk párnát! Mindkét térdet hashoz húzni,
operált lábat megemelni és letenni.
– 14 –

1. keret vagy mankó
4. Oldalsíkban nyújtott lábak egymáson, az operált lábat emelni és letenni.
INFORMÁCIÓ:
Álló helyzetben: a megfelelô terhelés begyakorlása szobai személymérleggel történhet.
Testsúlyáthelyezés gyakorlása egyenes medence és testtartás mellett.

Járás részterheléssel:

2. operált láb megengedett súllyal terhelve + tenyértámasz
3. ép láb
Lépcsôzés:

Felfelé: tenyéren támaszkodva ép lábbal föllépni, fölnyomni magát, föltenni a két

mankót
vagy a botot és a sérült lábat.
Lefelé: a két mankót vagy botot és a sérült lábat az alsó lépcsôre tenni, tenyéren

támaszkodva
az ép lábbal lelépni.

HA AZ OPERÁLÓ ORVOS ÚGY ITÉLI, KÖVETKEZHET A TELJES TERHELÉS.

– 15 –

C) Teljes terhelés esetén

Bordásfalnál végzett gyakorlatok: (otthonában bordásfal helyett szereltethet falára
kapaszkodót.)

1. Operált láb a bordásfalon, térdet 2. Két láb egymás mellett, két térdet
hajlítani, nyújtani. A másik lábbal is. behajlítani, majd nyújtani.
3. Ép láb a bordásfalon, fellépni, majd 4. Két láb terpeszben, testsúlyáthelyezés
vissza le. Ugyanezt a másik lábbal is. térdhajlítással, nyújtás, másik láb hajlítása.
– 16 –

INFORMÁCIÓ:

Járás menete:
Kezdetben két botot használunk, majd ha már a járás stabil, áttérünk az egy botra.
A botot mindig az ép oldali kézben fogjuk.
A bot teljes elhagyása nem mindig érhetô el.
Legtöbbször 1/2 évtôl 1 évig terjedô idôszak kell ehhez.

FONTOS ERGOTHERÁPIÁS SZEMPONTOK:

–
akadálymentes környezet kialakítása:
–
apró szônyegek, küszöbök eltávolítása
–
megfelelô helyeken kapaszkodók fölszerelése
(fürdôszoba, WC, folyosó, lépcsô)
–
megfelelô segédeszközök:
jelentôs segítséget adhatnak a napi életvitelben:
–
szobai kerekes szék
–
szobai WC
–
WC- magasító
–
kádülôke
–
csúszásgátló szônyeg
–
megfelelôen beállított járókeretek, mankó, bot
–
öltözködést segítô eszköz: zokni felhúzó
hosszított nyelu cipôkanál
– 17 –

Bordásfalat és “Gerincmester gyógypadot” Otthoni edzőtermébe! GYÓGYTORNA GYAKORLATOK
CSONTRITKULÁS SORÁN KIALAKULT
CSÍPÔTÁJI TÖRÉSEKNÉL

Szerkesztô:

Dr. Bors Katalin

A gyakorlatokat összeállította:

A
Fôvárosi
Önkormányzat
Visegrádi
Rehabilitációs
Szakkórháza

Gyógytornászai:

Nagyné Zeller Zsuzsa
Piszton Hajnalka
Maróthi Józsefné

A gyakorlatokat lektorálta:

Dr. Kupa Mihályné

Grafikus:

Koleszár Erzsébet

A kiadvány megjelenését az MSD Kft. tette lehetôvé a betegek szolgálatában.
A szponzor nem vállal felelôsséget a füzetben közölt információk felhasználásából

eredô hibákért és következményekért.

MOZDULJ, HOGY GYÓGYULJ!

Ha Ön úgy érzi, hogy mindennapi élettevékenysége jelentôsen beszukült, törései

és/vagy elôrehaladott
csontritkulása miatt a kedvenc idôtöltéseirôl le kell mondania, kialakult nehézkes

járása következtében
nem tudja meglátogatni unokáit, gyerekeit, elmaradnak a meghitt beszélgetések baráti

társaságával,
a háztartásban adódó tennivalókat nem vagy alig tudja ellátni – akkor Önnek

segítségre van szüksége.
Segíteni csak annak lehet, aki ezt személyesen igényli. Megvan az alapja annak, hogy

egy hozzáértô csapat
Önnel együtt felépítse vagy megpróbálja felépíteni azokat a lehetôségeket – járásban,

önellátásban,
ezáltal szukebb és tágabb kapcsolatai helyreállításában –, melyeket Ön elvesztett.

Ezt az összetett
helyreállító tevékenységet az orvosi szaknyelv rehabilitációnak nevezi.
Úgy képzelje el mindezt, mint amikor egy Forma–1-es autóversenyen a versenyzô

segítséget kérve
begurul a hangárba. A pilóta jelzi a problémákat, aktívan részt vesz a folyamatokban,

az edzô,
a mérnökök, a technikusok, a szerelôk összehangolt munkával a lehetô legrövidebb idô

alatt ismét
üzemképessé teszik a járgányt.
Tanulmányozza gondosan ezeket a füzeteket, és reméljük, hasznos ismereteket meríthet

belôlük,
melyek életminôségét is pozitívan befolyásolják.

MOZDULJ, HOGY GYÓGYULJ!

Változik-e a csont mennyisége?

A csont is élô, növekvô szövet. Az élet során állandóan megújul; egy egészséges

felnôtt, fiatal ember
csontszövetének évente kb. 10%-a cserélôdik ki. Az élet korai szakaszában nagyobb

mennyiségu csont
képzôdik, mint amennyi lebomlik. A csúcscsonttömeget 25-30 éves korunkra érjük el,

tehát a csont
ekkorra éri el legnagyobb suruségét és erejét. Ezután bomlása gyorsabb, mint az új

csont képzôdése,
és ez a csontsuruség csökkenéséhez vezet. 35 éves korunktól mindannyian évente

csonttömegünk
1-2%-át elveszítjük. A menopauzában (kezdete általában 45-50 év között) a nôk

csontvesztésének
üteme megnô. Ennek oka a nôi nemi hormon, az ösztrogén szintjének csökkenése. Ha

túlságosan nagy
mértéku a csontvesztés üteme, a csont törékennyé válik, és könnyebben eltörik.

Mi az osteoporosis?

Az osteoporosis (csontritkulás) olyan betegség, amely a csontok fokozott

törékenységéhez vezet. Ha
nem elôzzük meg, illetve nem kezeljük, sokszor észrevétlenül, tehát fájdalom nélkül

vezethet el a csonttöréshez.
A törések tipikus helyei: a csukló, a gerinc, a felkar és a csípô.
A csuklótörést a legtöbben hétköznapi eseményként fogják fel, pedig ha a csukló és

ezáltal a kéz
funkciói csökkennek, az ehhez kapcsolódó mindennapi élettevékenység, az öltözködéstôl

az írásig,
olvasásig beszukul. Ezt felismerve, a traumatológusok ma már gyakrabban alkalmaznak e

töréstípusnál
is mutéti eljárásokat.
A gerinc úgy épül fel a csigolyákból, ahogy a gyerek az építôkockákat rakja egymás

fölé. A csigolyák
törése csökkent testmagassághoz és görnyedt testtartáshoz vezet. A változó korban

lévô nô és az idôs
férfi sokszor egyéb „reumás” betegséggel magyarázza heves, legtöbbször háti

fájdalmait, mely lassan,
hetek alatt szunik. A beteg nem fordul orvoshoz, nem készül el a diagnózist

alátámasztó röntgen, így
nem derülhet ki az sem, hogy a tünetek mögött esetleg csontritkulásos

csigolya-összezökkenés (kompresszió)
áll.
A felkar-és a csípôtörés, a csont szerkezetének megfelelôen, idôsebb korban válik

gyakoribbá. Az utóbbi
a mozgékonyság csökkenéséhez és így a személyes függetlenség elvesztéséhez vezethet.

A csípôtörés
sebészi korrekciójakor esetlegesen fellépô komplikációk akár halálhoz is vezethetnek,

de a túlélôk 50%-a

a hátralévô élete folyamán valamilyen fokú segítségre szorul. A vállmozgatások

beszukülése pedig (rendszerint
a domináns oldalon; jobbkezeseknél a jobb oldalon, balkezeseknél a bal oldalon) a

fésülködéstôl
a fôzésig, vagy akár a ruhateregetésig megkeseríti a mindennapokat.

Mekkora a kockázat?

A csontritkulást néma járványnak is szokták nevezni; ugyanakkor következményei az

egyén és a társadalom
számára egyáltalán nem észrevehetetlenek!
Hazánkban 900 ezerre–1 millióra tehetô az osteoporosisos betegek száma. Ez egybevág

az összehasonlító
nemzetközi adatokkal, melyek szerint a lakosság 10%-a érintett. A csuklótáji törések

száma
25-28 ezer évente, a csigolyatöréseké 30-40 ezerre becsülhetô, 8-10 ezer a

felkartörések száma, míg
a legsúlyosabb következményekkel járó csípôtáji törések száma 16 ezerre tehetô. A

nemzetközi trendeknek
megfelelôen az utóbbi tíz évben a csontritkulás számlájára írható törések száma

itthon is
megduplázódott. Akinek volt már kis traumára bekövetkezô törése, annak – ha nem

kezeli csontritkulását
– a következô törés bekövetkeztére jelentôsen nagyobb esélye van. Így például egy

csuklótáji
törés után csaknem kétszeres a kockázata egy majdani csípôtáji törés kialakulásának,

az elsô porotikus
csigolyatörés után a következô valószínusége tízszer nagyobb, és több mint kétszeres

ez esetben
a csípôtáji törés kockázata is.

Csak öröklôdés?

Sok olyan betegséget ismer az orvostudomány, amelyben az öröklôdésnek nagy szerepe

van. Ilyen a
csontritkulás is. A genetika 60-80%-ban határozza meg e betegség kialakulását, a

hajlamot mutatja, ha
a családban volt már csontritkulás, -törés.
A csúcscsonttömeg nagysága befolyásolhatja a betegség lefolyását. Helyes

táplálkozással és életmóddal
(testedzés) érhetjük el a lehetô legnagyobb csonttömeg kialakulását. Ismerünk ún.

kockázati
tényezôket, melyeknek megléte növeli a betegség kialakulásának esélyét. Ezek között

vannak olyanok,
amelyek betegségbôl adódnak (pl. pajzsmirigy-, mellékpajzsmirigy-túlmuködés,

emésztési, felszívódási
zavarok, krónikus májbetegségek, máj-, illetve veseátültetés utáni állapotok, idôbeli

zavarok a menstruáció
indulásával/elmaradásával, vesekô, sokízületi gyulladás), és vannak olyanok, amelyek

a helytelen
életmódból következnek (túlzott alkoholfogyasztás, erôs, éveken át tartó dohányzás).

Kockázati
tényezôt jelenthet bizonyos gyógyszerek szedése (pl. szteroidok, véralvadásgátlók),

egyes nôgyógyászati
mutétek a változókor elôtt (pl. petefészek-eltávolítás), alacsony testtömeg. Idôs

korban a
mozgásbeszukulés, a védekezô mechanizmusok károsodása (pl. látás-, hallásromlás), a

szédülés tovább
növeli az osteoporosison belül a csonttörés kockázatát.

Tehetünk magunk is valamit?

Természetesen igen! A fent leírtakból világosan kitunik, hogy a csúcscsonttömeg

felépítésében és megtartásában
az egészséges életmódnak döntô jelentôsége van.
Ha a táplálkozással kapcsolatos teendôinket egy mondattal akarjuk kifejezni, azt

mondhatjuk: „Legyen
kiegyensúlyozott az étrendünk!” Gondoskodjunk a megfelelô kalciumbevitelrôl (tej,

joghurt, sajt, túró,
brokkoli, szárazbab, sárgarépa, halak, mandula, gyümölcsök, különösen a füge stb.),

ne fogyasszunk zsíros
ételeket, ügyeljünk a mérsékelt fehérje-, só- és cukorbevitelre, együnk több,

lehetôleg teljes kiôrlésu lisztbôl
készült kenyeret, fôtt tésztát, rizst, bôven zöldségféléket, gyümölcsöt. Ezek a

táplálkozási tanácsok
minden életkorban, a betegségtôl függetlenül is érvényesek. Néhány ember

laktózintoleranciában
szenved, ami azt jelenti, hogy nem tudnak tejet emészteni, mert hiányzik egy enzim,

amely a tejcukrot
lebontja. Az elegendô Ca-bevitel azonban, akár táplálékként, akár kiegészítôként jut

be, elengedhetetlen
a megfelelô csonttömeg fenntartáshoz. Ha már diagnosztizálták az osteoporosist, vagy

elôrehaladott
életkorban vagyunk, ajánlatos e témakörben kikérni orvosunk, dietetikusunk tanácsát

(Ca-pótlás).

Mozogjunk minél többet! A séta és a kocogás a szabadban nemcsak a mozgásterápia

elengedhetelen
része, hanem biztosítja azt is, hogy szervezetünk hozzájusson a nélkülözhetetlen

D-vitaminhoz, amely
fontos szerepet játszik a kalciumfelszívódásban, ezáltal a csontok egészségében. A

D-vitamin és a Ca
kapcsolata olyan, mint a csukott ajtóé és a kulcsé. A D-vitamin a kulcs, amely

kinyitja az ajtót, és engedi,
hogy a Ca felszívódjon a bélbôl a vérrendszerbe. A D-vitamin a bôrben napfény

hatására szintetizálódik.
Általában minden ember képes arra, hogy természetes úton elég D-vitamint

szintetizáljon; a vizsgálatok
azt mutatják, hogy a D-vitamin-produkció azokban az idôs emberekben csökkent, akik

egész télen a lakásukban
tartózkodnak. Náluk legalább 400 IU/napot kell bevinni, de max. 800 IU/napot, télen a

napi
D-vitamin-bevitelt 800-1000 IU-ra célszeru növelni. Jól beváltak a terápiában az

aktivált D-vitamin-származékok
is, ezek mellé a készítmények mellé kalciumot tilos szedni, és az orvos laborkontroll

(vér,
vizelet)-utasításait pontosan be kell tartani. Ma az osteoporosisban a megfelelô Ca-

és D-vitamin-terápiát
bázisterápiaként is szokták emlegetni.
Idôs korban, amikor már nehezünkre esik a mozgás, akkor is célul kell kituznünk

magunk elé, hogy hetente
legalább 3-4 alkalommal 20 percet tartózkodjunk szabad levegôn. A gyógytorna

általános szempontja,
hogy teherviselô és súlyzós edzôgyakorlatok egyaránt szerepeljenek programunkban.

Teherviselô
testgyakorláskor testünk súlya mozog a nehézkedési erô ellenében (séta, tánc,

kosárlabda stb.),
súlyzós edzés során úgy végzünk meghatározott gyakorlatokat, hogy súlyzókat tartunk a

kezünkben, és
a lábunkra is azok vannak erôsítve. Míg fiatal korban a gerinc megengedhetô maximális

tengelyirányú
terhelése a cél, addig a csontritkulás fennállásakor a terhelés nagyságát már

csökkenteni kell, de szempontjai
azonosak (pl. kocogás helyett séta, súlyzós edzés során a fájdalom mindenképpeni

kerülése,
rendszeres, kellemes testedzés a cél). Gyakorlataink összehasonlításakor érdemes

tanulmányozni az e
célból készült gyógytornafüzeteket (Mozdulj!, Nem elég!, Sose késô!), illetve kérjük

ki orvosunk, gyógytornászunk
tanácsait.
Ha bármilyen, csontritkulás okozta törést elszenvedtünk, akkor akár utókezelésre,

akár rehabilitációra
szorulunk, kezdetben mindenképpen szakembernek kell irányítania gyógytornánkat. Aztán

a gyakorlatokat
állapotunknak megfelelôen egyedül vagy családtaggal, betegklubban vagy társasággal